A hegyituriszt attól hegyituriszt, hogy szabadidejében előnyben részesíti a kevésbé urbanizált úticélokat, ellentétben a közönséges turiszttal. Vonzódása az emberiségtől megkímélt természeti környezethez számos okból fakadhat. Példának okáért: Prométheusznak a tűz kellett, Mózes kőtáblákban utazott, Hunor és Magor pedig csodaszarvasra gerjedtek. Mindannyian hegyiturisztok, csak nem tudták, hogy milyen jó is blogolni... :-)

2007. szeptember 6., csütörtök

Triglav túra, 2007. augusztus

Az Aljazev Dom terasza éppen megfelelően van kialakítva. Az asztalok és padok szépen, párhuzamosan, egymás mellett ideális kilátást biztosítanak a Triglav csúcsára, de az éppen felhőbe takarózva didereg a szélben. Így marad a sör, meg az északi fal irdatlan tömege. A Hegyiturisztok ezt kedvelik. Hegy és sör.




Reggel szépen nekiindulunk és az első elágazásnak tűnő kanyarnál kedves, ámde a semmibe veszető ösvényt választva dzsungelharc kezdődik. Aztán kaptató ezerrel a Luknja hágóba, 1700 méter magasra. Közben 4 partit is megfigyelünk, akik kepesztenek az északi falon. Ideális az időjárás, szél sehol, lassan nyomjuk előre. A vége kicsit törmelékes, de láttunk már szarabbat is. Nagy pihi, felkapkodjuk a beülőt, meg a vasakat, majd a nyugati gerinc „via-ferrata”-jába akasztjuk.

Lassan haladunk, van idő nézelődni. A szél feltámad, és a csúcsokra hajtja a felhőket, gyönyörködünk a természet táncában. Ezért jó itt lenni, körbefognak, föléd tornyosulnak, Te mégis és csak azért is mászol. Egyik lépés a másik után, egyik fogás a másik után. Nini, az északi fal színpadáról felmegy a függöny, itt van egy karnyújtásnyira! Irdatlan nagy. Döbbenet nagy a csúcspiramis a platóról is, szégyenlősen a felhők közül néz le ránk. Egyik pillanatban látjuk az egész tömböt, a másikban semmit. Ez jellemező a nap végére.

A csúcsra vezető utolsó szakaszon már nem is kell akasztani, csak markoljuk a drótot és percekben mérjük a végéig. A csúcson, mint egy Rejtő könyvben, a Vörös Vasztic áll, cigarettázik és sört árul. Mozgó büfé 2867 méter magasan. Későre áll, lefelé kapunk egy kis esőt is, amitől szánkópálya lesz a kijárt sziklákból. De jutalom vár a végén.

Imádjuk a Triglav házat. Mennyei a káposztalevesük, megáll benne a kanál. Épp jól csúszik hozzá egy sör és egy klobasa mit senf. Itt ismerik a napközis tea receptjét is, reggel éppen ez kell, míg a reggeli csúcstámadás szereplőit megvárjuk. Lefelé kapunk esőt, és pazar látványt a Luknja hágó felé. A falon és a hátamon megindulnak a patakok, melyek kis mélyedésekben és a hátizsákomban gyűlnek össze. A Hegyiturisztok pedig a kezdetben megemlített asztaloknál.

Slovenskij Turiszt




Statisztika
Aljazev Dom, Luknja, Triglav, Triglavski Dom – 1700 méter szint, hivatalosan 7 órára adják, de nekünk sikerült mintegy 12 alatt végigmenni, sok-sok pihivel. Kicsi forgalom.
Triglavski dom, Prag, Aljazev dom – 1400 méter lefelé, 3 és fél óra, esőben inkább 5 és fél. A láncos részeknél még rossz időben és hétköznap is torlódott.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

ide még annyit, hogy majd amit a guruban vetítünk a túráról, az fent lesz a picasaban is, és sztem annak kéne ide berámolva lennie... nem-e ;-)

Névtelen írta...

Ez igy rendben is lesz szerintme. A cikk további részeit viszont nem tudom elővarázsolni, ellenben a video beillesztése faszás dolog.

Nem kéne egy linket a cikkhez is hozzácsapni? Barni

Névtelen írta...

milyen linket?